“Az ellenség a saját házunkban lakik.”

Ha ezen a bolygón élsz, és ember vagy akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy neked is van árnyékod.

És mit tettél eddig az árnyékaiddal?

Egy csomó energiát pazaroltál eddig arra, hogy küzdj ellenük. Mi lenne, ha ezt az energiát inkább arra használnád, hogy megismerd, visszafogadd és a szövetségeseddé tedd őket?

Az árnyékalakok látszólag sötét, gonosz, megvetendő energiák, amit megszégyenítettünk és eltemettünk a múltban. Elfojtott és kivetített negatív hiedelmek önmagunkról, és olyan énrészek, amiket már régóta elnyomunk magunkban.

Ezek az elfojtott és el nem ismert árnyékok felelősek az önbecsülésünkkel, kapcsolatainkkal, pénzügyi helyzetünkkel és egészségünkkel kapcsolatos problémáinkért. És ha nem integráljuk őket, az előbb-utóbb kudarchoz és kiégéshez vezet.

Nagyon sokan közületek, aki spirituális úton jár, a vonzás törvényében hisz. Azt gondolja, hogy ha a pozitív oldalra figyel, akkor pozitív dolgok történnek az életében és kész, ennyi a teremtés. Amint valami negatívat érzékel, azonnal elkezdi átkeretezni, és elfojtani a negatív érzéseket. Retteg a saját negatív oldalától és érzéseitől. Ez pedig végzetes hiba.

A problémáink és kihívásaink megoldásai a sötétségben vannak elrejtve. Akár tetszik, akár nem, ez így van. Pont úgy, mint a nemes fémek a föld sötét mélyén.

Szóval, ha meg akarod oldani az elakadásokat, a nehézségeket az életedben, azt úgy tudod megtenni, hogy abbahagyod az árnyékaiddal való küzdelmet. Ha ránézel a negatív érzéseidre és a sötét oldaladra. Meg kell értened, hogy miért vannak ott és mit akarnak neked mondani. A sötétségen át jutunk csak el a fénybe.

Az árnyékunk nem az ellenségünk, csak egy elfojtott részünk, ami hozzánk tartozik, pont úgy, mint a kezünk vagy a lábunk.

Sokan még mindig nem értik, hogy valójában csak az egység létezik. Ahogy haladunk az életünkben előre, tapasztalatokat szerzünk és döntéseket hozunk arról, hogy kik vagyunk és kik nem vagyunk, közben pedig széthasítjuk az “egészünket” részekre. Az egyik részünk lesz a tudattalan identitásunk, ami az árnyék, a másik részünk pedig a tudatos identitás, ami az álarc és különböző szerepek, amikből az erőnket nyerjük.

Úgy éljük végig az életünket, hogy folyamatosan szétszedjük magunkat. Ez vagyok én, ez nem én vagyok, ez vagyok, ez nem vagyok, és így tovább. Azaz két részre osztódunk, az egyik rész az “ez vagyok” lesz az ego, a másik rész az “ez nem vagyok” pedig az árnyékunk.

De hogyan is néz ez ki a te életedben?

Mondjuk, hogy kontrolláló szülők mellett nőttél fel, megpróbálták irányítani a döntéseidet, érzéseidet, kapcsolataidat vagy viselkedésedet, és nehezen fogadták el, hogy különálló ember vagy, saját akarattal.

Állandóan beleszóltak a döntéseidbe:
– Megmondták, milyen ruhát vegyél fel, milyen hobbid legyen, kivel barátkozz.
– Nem fogadták el, ha mást szerettél volna tanulni, vagy más pályát szerettél volna választani.
– „Én jobban tudom, mi jó neked” alapon döntöttek helyetted.
Folyamatosan ellenőriztek:
– Megnézték az üzeneteidet, elolvasták a leveleidet.
– Rendszeresen kikérdeztek, hogy pontosan hol voltál és kivel.
– Engedély nélkül belenéztek a személyes dolgaidba.
Nem fogadták el a „nem”-et:
– Ha azt mondtad: „Most nem szeretnék erről beszélni.” a válasz az volt, hogy: „De igenis beszélni fogsz róla.”
– Ha azt mondtad: „Nem akarom, hogy gyere velem.” erre ők: „Amíg az én gyerekem vagy, azt csinálod, amit mondok.”
Nem engedték, hogy saját véleményed legyen:
– Ha azt mondtad: „Én ezt másképp gondolom.” jött a kontrolláló válasz: „Te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy ezt megértsd.”
Megpróbálták irányítani a kapcsolataidat:
– Megmondták, kivel barátkozhatsz.
– „Ő nem hozzád való.”
– „Nem akarom, hogy vele találkozz.”
Az érzéseidet is megpróbálták kontrollálni:
– „Nincs okod szomorúnak lenni.”
– „Ezen nem kell megsértődni.”
– „Hálásnak kellene lenned.”
– „Én csak jót akartam, tehát nincs jogod haragudni.”
A fájdalom miatt, amit ez okozott neked, úgy döntöttél, hogy a kontrollálás rossz és hogy te sosem leszel kontrolláló.

A kontrollálás így elfojtódik, elutasítódik az elmédben és árnyékká válik. Az “ez vagyok” ego személyiség pedig kitalál egy kompenzációt, ami az álarcot jelenti. Ami gyakran egy ellenpólus. Ebben az esetben lehet, hogy a szabad szellemű embert játszod. Könnyed, laza ember vagy, de ez az ember ugyanakkor elutasítja a struktúrát, a szabályokat és a határokat. És az árnyékkal együtt kerülöd a kötelezettségvállalást és a konfrontációt, mindent ami kontrollálónak tűnik.

És miért probléma ez a kettősség?
Mert ez egy ellenállás, ezért irracionális módon fog megmutatkozni, akár teljesen ésszerűtlen és kényszeres formában is.

Tehát ha kerülöd az elköteleződést és nem viszed végig a dolgokat az megnehezíti, hogy pénzt keress vagy az üzleti életben sikeres legyél, ezért elveszíthesz lehetőségeket és így szabotálod magad. Következésképpen a rendszeresség elutasítása miatt rendszertelen leszel és elkerülsz bizonyos felelősségeket. Pedig ezek segítenének neked egy sikeres életet felépíteni.

Előfordulhat, hogy hirtelen teljesen értelmetlen haragot érzel valaki iránt. Mert az a valaki megnyomta azt a bizonyos gombot. Ez egyértelmű jele az árnyéknak, mivel az árnyékainkat másokra vetítjük.

Szóval amikor halogatunk, nem kommunikálunk, túl sokat eszünk, vagy túl sokat iszunk, drogozunk, vagy önsegítő-függők leszünk, akik csak a pozitív dolgokról akarnak beszélni, az mind-mind az árnyék egyértelmű jele.

Aztán végül elakadunk vagy kiégünk és nem tudjuk hogyan kerültünk ide, vagy hogyan jussunk ki ebből a slamasztikából.

A kiút egyszerűen azt jelenti, hogy árnyékokat kell keresnünk és azokat a konfliktusokat, amikben az árnyékokat létrehoztuk, és azokat a korlátozó döntéseket, amik mindezt táplálják.

Eleinte nem könnyű, hogy rávedd magad arra, hogy befogadd ezeket a sötét árnyakat, mert annyi időt és energiát fordítunk rá, hogy elfedjük és elfojtva tartsuk őket. De ha azt akarjuk hogy az életünk természetesen és erőfeszítés nélkül a helyére kerüljön, és ha szabadulni akarunk a hatalmi harcoktól és a belső háborútól, nincs más választásunk, mint szeretni és elfogadni a kitagadott részeinket.

Ezek az árnyak valójában sok pozitív dolgot adtak, mert segítettek kialakítani sok úgynevezett pozitív karaktervonásunkat, készségeket, képességeket, amik a túlélésünkben nagy segítségükre voltak. Segítettek tanulni, fejlődni és kibontakozni.
Egyszerűen csak olyan dimenziói a lényünknek, amiket mi rosszul ítéltünk meg, félreértettünk és rossznak címkéztünk.

Miután visszafogadjuk őket abbahagyják a szabotálást, visszatér az erőnk és az energiánk az égbe szökik.

Nem gyógyíthatod meg az életedet azzal, ha elutasítod őket és nem élhetsz teljes életet, ha háborúban állsz velük.

Ezért tanították a nagy mesterek, hogy szeresd az ellenségedet. Még Jézus is azt tanította, hogy az ellenség a saját házunkban lakik, ami a saját elménkre utal. A tudatalatti világunkra. És persze ezt sokféleképpen értelmezték. De ha követed ezeket az elveket, az élet ki tud bontakozni rajtad keresztül.

Ez azt jelenti, hogy hitelesnek, összhangban lévőnek és integritással bírónak fogsz mutatkozni önmagad és a világ előtt. És amikor beszélsz, az emberek figyelnek és hallgatnak rád. Megbíznak benned és olyan világítótorony leszel számukra, amihez vonzódni fognak.